gyurma keményítőből és szódabikarbónából....

nem oly régen találtam egy csodás fotót és egy fantasztikusan egyszerű gyurma  receptet a neten...

rengeteg csodásnál csodásabb képpel találom magam szemben naponta a neten, de ebből valahogyan mindig erősen szelektál az agyam, hogy mi marad meg
ez megmaradt, mert pofonegyszerű és nagyon szép
én évekig végtelenül nagy híve voltam a sógyurmának, nagyon sok gyerekkel nagyon sokat csináltuk, még aktív "népművelő" korszakomban:), adventi koszorútól kezdve gyertyatartóig és ajándékkísérőkig mindent, de bizony gyakran szárítás közben megduzzadt.


ezzel a most készült gyurmával nincs ilyen gond, nagyon szép egységes és sima felületet ad, szóval klassz:)
íme a recept:
Hozzávalók:
- 300 g szódabikarbóna /egy bögre/
- 75 g kukoricakeményítő /fél bögre/
- 150 ml meleg víz /kétharmad bögre/

összekever, tűzhelyre fel, én kb. 2-3 percig főztem, aztán klasszul besűrűsödött, némi idő és hűlés után folpackba csomagoltam, fél óra múlva pedig már dolgoztunk is vele.

ebből az adagból egy nagy tepsinyi apró dísz készült és egy nagyobbacska rénszarvas...:)

íme a fotók:

jó munkát hozzá mindenkinek:)

éjszakai műszak

mivel a hétvégi nappalaim finoman szólva is a nem kis család és a háztartás együttes működtetésével zajlik, ezért nekem hétvégén nem marad más esélyem, csak az éjjeli alkotás

igen ám, de ha a kicsi megborult napirend miatt későn kel a délutáni alvásból, akkor későn is fekszik, vagyis az éjszakai móka is rövidül

közben észrevétlenül belecsúsztunk az adventbe is, amit mi egyelőre oly módon vettünk észre, hogy néhány éjszakai óránk ráment és néhány pohár borunk:), mire készen lett a naptár:)

de tisztelettel   jelentem, ha reggel felébrednek a gyerekek, akkor a helyén van minden:)

készültek fázisfotók....

hites Uram jóváhagyásával osztom meg a munkájáról készült képeket, mert majd most jön az ugye, hogy én csak fotóztam, az érdemi munkát meg Ő végezte:)

 a tobozgyűjtés eredménye lett, hogy az idén tobozból fog készülni az adventi koszorú, amit össze is raktam, de bizony hamar nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van fenyőágra, kell a zöld...szóval holnap beszerzés folyt. köv. :)
de addig is következzék egy félkész fotó..:)

meg reggel színház a kislányommal:)

fogoly

dolgozom én nagyon, az élet zajlik körülöttem nagyon, sokszor jobban, mint ahogy feldolgozni bírom:),  de valami állandónak tűnik:)

ez pedig a régi vásznak szeretete:)

ezek az elmúlt napokból valók:

ezek is nemrégen készültek

mert ugye az ünnep színei már így is visszaköszönnek:)

nagyon elmaradtam azzal az elképzelés kivitelezésével, mely szerint minden, ami kikerül a kezeim közül, azt itt archiválom és lesz róla fotó...

de hátha egyszer utolérem magam és felömlesztem egyben:)

Csipke

elkészült és fog még....:) no persze nem ilyen, de olyan rám jellemző...
már csak időt kell csípjek rá valahonnan...

aztán bőrből tablet tok

ajtódísz

levendulás kulcstartó

lakásdísz

 

 

 

és kezdődik az életünk újratervezése....

Nellusé

egy pár napja kijelentette a kislányom, hogy bizony neki hátizsákra van szüksége.
Mit tehet az ember, ha egy majd két éves kislány ily elszánt?:)
hát persze hogy nem aludtam egy éjszaka és elkészült a tatyója:)
az állatkákat együtt találtuk ki és segített is ide oda pakolgatni a nap folyamán, merthogy napközben erre jutott idő, a táska tényleges varrása zajlott már éjjel...

Személyes kedvencünk a kukac, mely a múltkoriban együtt készített nemez golyókból kelt életre. Barátok a pillangóval. Nagyon jó barátok.
Végtelenül hálás volt neki varrni, imádja azóta, boldogan pózol benne mindenki előtt:)

Aztán a minap beszerző körúton jártam.
Készült egy bőrrel kombinált és szeretett csattal záródó táska, íme:

aztán még az utolsó darab zsákvászonból egy csipkés

és készül lakásban elhelyezhető, dekorációs célokat szolgáló levendula dísz.
Az első már feltűnik a bordó bőrtáska mellett is, a másodikkal együtt alaposabb fotózáson is át fognak esni:)

Ja
és ma vettem igazán baráti áron egy klassz fából készült kerti bútort, mert ugye ilyesmit szezon végével vásárol az ember:)

és most irány vissza a munka:)

mert szeretem

 a régit, szeretek kincseket őrizni és simogatni, rendezgetni és belelátni valamit, amivé még válhat..
így készülnek az ilyen alkotások is, mint a mai...
tavaly nyáron szereztem egy keveset egy különlegesen finom és szép szövésű, natúr színű vászonból....készült már belőle egy táska, azt is imádtam...
egy táskára való volt még, őrízgettem
tegnap, amikor készen lettem a régóta húzódó megrendeléseimmel, elkaptam a fonalat...éreztem, ebben a napban benne van még valami...
elővettem a csipkés dobozt és a kincsnek számító anyagot....pakolgattam, rakosgattam...de nem állt össze
félbehagytam...teltek az órák...újrarendeztem....már jobb volt, ott volt a lehetőség, hogy ez így igen, így jó lesz....de aztán mire a kicsi lányomat lefektettem, lenyugodtam, rájöttem, még mindig vannak részletek, amik nem kristályosodtak ki igazán.....
kiszabtam, összeraktam, de nem ment...nem tudtam még a gép mellé ülni vele...
ma reggelre megvolt a hiányzó pici lökés és ment is minden, mint a karikacsapás....
készen van és én imádom:)

egyre több a valódi bőr benne, ami szívemnek külön öröm:)

készül még egy neszeszer is hozzá, mert a táskákhoz az jár, részletekben rejlik az erő, ugyebár:)
de ott is agyalok valami huncut megoldáson és még nincs készre gondolva:)

már a meskán:)


és nem bírom ki, hogy büszke anyai szívem ne mutassa itt is:

Ma véglegesítette élete első komoly táskamegrendelését:
Anya, hátizsák, nekem, kell.... címszavakkal...
úgyhogy most azon is agyalok....:)

Erdély---visszavágyom

laptoptáskák----kész

a másik még meleg, még fotó sincs

zsákvászonból készült táskák, több is készült....

hálóing és madeira és Dörgicse és kávé és hajnalban, udvaron ülve...

ebbéli álmomhoz egyenlőre a csodás hálóing megvan, melyet most leltem a vaterán és vándorolt gyorsan az én tulajdonomba:)

gyapjú is volt a nyáron...

ez még Erdély...

Nellusnak bringa--lányos színekben és imádja

Likepank és ébredő.....e nyár emlékezetes lányok kommunikálnak címszavak....:)

Stand és vízibolha....volt egész nyáron....

Repjegynéző....ez meg talán nemsokára:)


jöhet az ősz:)

ketrecharcos, újabb felvonás

túl vagyunk egy nyaraláson, Szlovéniában, aminek egy jelentős részét a Horváth tengerparton töltöttük, mert az bizonyult kielégítőnek "kicsiny  családunk" számára......
hogy 3 gyerek mellett ki tud pihenni nyaralás alatt, arra azért kíváncsi lennék....én nem nagyon tudtam...
lassan egy pár hete annyira, de annyira "agyonvertnek"  érzem magam, hogy az el nem mondható:)
lassan megyek a patikába magnéziumért:)

hazaérkezésünk óta tart a levendula őrület
a szlovén drága, ám fullos szállásunk másik nagy előnye a házak előtt leledző rengeteg levendula, mely gyakorlatilag szemrebbenés nélkül viselte, hogy én napjában kétszer alaposan megszedem...meg sem látszott rajta.....
az autóban viszont kb. a következő 10 évben esély sincs molyra:)))
készültek azóta különböző stílusban illatosító párnácskák

aztán festettem diófalevéllel lenvásznat és csipkét

festettem mályvával is, nagyjából értékelhetetlen lett, 2 db zöld született, sok és lila helyett...hja kérem, meg van ennek is a varázsa:)
aztán festettem lila káposztával...ilyen csodás színeket, mint amiket főztem, ritkán látni, még palettán is...csodás türkizkék, vagy inkább erős tengerzöld, timsóval együtt mesés lilává változott a festőlé fele...csodásak voltak a vásznak is.....visítottam a boldogságtól....
majd miután kivettem a festőléből és kiöblítettem, elillantak a színek...nyom nélkül és véglegesen....majdnem sírva fakadtam....(igen, ez a végletek napja volt:))))

újra kell csinálnom, csak időt kell rá találnom


ma kaptam céklát, holnap az jön:)

ami még van: továbbra is strand, egy keresztgyerekem és egy leánygyermekem, aki állandóan Nem-et mond mindenre, kétségbeejtően rosszul hat a lelkemre az állandó visszautasítás....főzés, varrás, kertészkedés


ma éjjel bővült még a történet pasztell rózsaszín nemezbogyós franciakapcsos fülbevalót akarok című őrülettel, megrendelve az alapanyag, gyűrű is lesz......(mert van rá időm, ugye.......)

ja és a legdurvább

vasárnap délután a teraszon üldögélt a család női tagjainak azon kis csoportja, akik épp a vidéki tartózkodást gyakorolták, Édesanyámat befogtam, kifordítgatta a levendulás zsákokat, a lét kiscsaj játszott a homokozóban  (nem is mutattam még, én csináltam kora nyáron:), amikor egyik pillanatban pukkant valami és füstölt a varrógépem, a ketrecharcos, ugye, mint tudjuk:)

biztosíték le, füstszag szét, mi Nők, lefagytunk....
garancia lejárt...miért is ne járt volna le...
írja a figura, kitől vettem, no para, ez nem a motor leégéssel egyenlő, ne aggódjak
meséljem el az Uramnak, hogy ezt és ezt csináljon, mert ez csak egy zajszűrő ellenállás vagy mi volt, vegyük ki, ha gondolom.....na, mondom magamban, akkor ezt is Magad Uram, ha más nem segít, nekem kell megcsinálnom...de a levél végén volt, ha akarom...ha nem akarom kivenni, akkor nem zavar ott semmit, maradhat is, a agép működni fog, ne aggódjak

hát, kimentem, kipróbáltam és tényleg...a HARCOS KÜZD!!!!:)
nem hangosabb, nem tudom mit csinált, vagy mit nem a szűrő, de nem érdekel, hogy ott van benn:)
utálom az elektromosságot, én a textilt szeretem:)

úgyhogy újra tudok dolgozni, bár egy rossz  ellenállással a gépemben.....de leküzdöm:)

alakítósdi

azért nem lennék jó hivatásos varrónőnek, mert amit muszáj, azt én nem tudom megcsinálni:)
nehezen boldogulok a megrendelésekkel, most is végtelen türelemmel vár két táska egy gazdája, melyet ezúton is köszönöm, készen lesz, csak türelem kell hozzám, meg az azért sem, mert én az ilyen ruhaátalakítósdit nagyon nem....
de!!

a múltkoriban Édesanyámmal turiztunk, én imádok:) és egy olyan csodás hófehér szoknyát találtam, hogy nem lehetett ott hagyni.
16-os méret volt beleírva, nekem a 10-es kényelmesen jó, megnéztem, sima ügynek tűnt, itt kibontom, ott levágok, itt összevarrom és már kész is.......

A Dédi segített, mert látta, nagyon félre van rakva, kibontotta, ahol kellett.
Ma elővettem. Hát, több órám ment rá, mintha egy újat varrtam volna...
De KÉSZ van:)
íme: